BUDAI HEGYEK

Kétmillió ember hétvégi kiránduló- és pihenőhelye, jelentős földtörténeti értékek és növényritkaságok feltalálási helye, gyógyító barlangok és jelentős történelmi emlékek - mindez együtt a Budai-hegység, az ország egyik, sajnos szűk gazdasági szempontból is legértékesebb, és ezért legveszélyeztetettebb területe. Mintegy négy-ötszáz méter magas hegyei északon a Pilissel, nyugaton a Zsámbéki-medencével, délen pedig a Budaörsi-medencével határosak. A hegység legnagyobb részét cseres-tölgyesek és gyertyános tölgyesek fedik. A fátlan területeken, széles lapos völgyekben és domboldalakon lejtő-sztyepprétek, a sziklás területeken dolomit sziklagyep előfordulása jellemző. A hegység állatvilága is értékes. A nagyemlősök közül az őz, a dám, a muflon és a vaddisznó gyakori a területen, de nyuszt és ürge, és a barlangokban több denevérfaj is él.  A Budai-hegység kulturális és társadalomtörténeti értékek gazdag tárháza. Több barlangjában kőkorszaki leleteket tártak fel, és sok helyen földépítmény nyomát is rejti az erdő. A barlangok némelyikének ipartörténeti értéke is van, mert a középkortól az 1800-as évek elejéig arany- és ezüstbányaként működött.