A SOROKSÁRI DUNAÁG

Az utolsó, és legfiatalabb budapesti híd, a Lágymányosi híd után két ágra szakad a Duna: a jobboldali Öreg-Dunára és a baloldali Kis-, Ráckevei- vagy Soroksári-Dunára, közrefogva a folyó legnagyobb magyarországi szigetét, a Csepel-szigetet. A Ráckevei-Soroksári-Duna jelenlegi arculatát az 1910-1926 között végrehajtott folyócsatornázás következtében nyerte el, mikor északi végét a Kvassay-zsilippel, déli végét a Tassi-zsilippel lezárták. Az ág teljes hossza 57,3 km, szélessége a legfelső szakaszon 100-110, a Taksony-sziget végéig 40-80, onnan a Ráckevei-hídig 150-300, a legalsó szakaszon pedig 200-300 m. Vízmélysége a legalsó szakaszon 3-7, a többin 2-3 m. A partvonal hossza - a mellékágakat is figyelembe véve - 180 km (A Velencei-tó partvonalának hatszorosa). A zsilipeken történő szabályozás következtében a vízszint éves ingadozása mindössze 10-30 cm, a vízsebesség 0,2-0,4 km/óra, vagyis gyakorlatilag állóvíznek tekinthető. A szabályozással megváltozott feltételekkel egyedülállónak tekinthető élővilág alakult ki, a Duna-ág a Rhőne-delta után Európa második, úszólápokban leggazdagabb vidéke. Az úszóláp különleges képződmény, amelynek fő szövetét a nád gyökérzete adja. A nádállomány "ránő" a vízre, és sűrű gyökérzetével másfél-két méter vastag szövetet képez, amely a vízen úszik. Ezen a lebegő aljzaton először mohák telepszenek meg (Hazánkban 20 tőzegmohafaj fordul elő, mindegyikük védett, a Soroksári-Duna ingólápjain 5-6 faj lelhető föl közülük). A legszebb úszólápos részek Szigetszentmiklós-Dunaharaszti-Taksony környékén, valamint a szigetcsépi Csupics-sziget körül találhatók. Ezek természetesen védettek. Dunaharasztitól délre megjelennek a nagyobb növényzeti borítottságú vízpartok, amelyek a víz tisztulását eredményezik, e szakasztól dél felé ugrásszerűen megnő a vízi élőlények (csigák, kagylók, rákok, halak) száma. Fajokban leggazdagabb élőhelynek a vízpart kiterjedt nádasai, illetve a hozzájuk kapcsolódó ligetek számítanak. Az élőhely-komplexumnak szerves részei, és a fauna szempontjából nem is igen választhatók el a már említett úszólápoktól. A nádas, a zsombékos, a közöttük lévő nyílt víz elsősorban a gerinces fauna jelentős élőhelye, amíg a ligetek figyelemre méltó rovarfaunával is rendelkeznek. Hogy csak néhányat említsünk a terület ritka, védett állatfajai közül: van itt vidra, mocsári teknős, lápi póc, kockás sikló, kecskerák, vörös gém és még sorolhatnánk. A Duna-ág életét meghatározó jelenség a vízszennyezés, a túlzott mértékű parti beépítés és a tömegturizmus. A budapesti szennyvizek nagy részben tisztítatlanok és a Duna-ág a ferencvárosi szennyvízbevezető sodorvonalában fekszik, ami a vízminőség szempontjából meghatározó. A víz lassú folyása és a gazdag növényvilág, valamint az alsóbb szakaszok tagoltsága miatt a folyó csodálatos öntisztuló képességgel bír, így a víz a legalsó szakaszon fürdőzésre is alkalmas, a gazdag halállomány következtében horgászparadicsom, de a középső ás felső szakasz fürdésre alkalmatlan, a felső gyakorlatilag horgászatra is. Szinte az összes szigetet és a part túlnyomó részét beépítették, mindenhol hétvégi házak vannak és szinte minden háznak van önálló stégje. Sok helyen, például Szigetszentmiklósnál vagy Szigetszentmártonnál a második, harmadik sor házat is felhúzták a parton, a túloldalon Kiskunlacházánál, de másutt is, széles üdülőövezet települt a partra, de a beépítetlen területeken is sokfelé találhatók illegális bódék és stégek, a "velük járó" óriási mennyiségű szeméttel együtt.