FIUMEI ÚTI SÍRKERT

A Kerepesi temető Magyarország egyik legrégibb összefüggően megmaradt sírkertje. Egész Európában az egyik legteljesebb "Nemzeti Pantheon", ahol történelmünk és kultúránk nagy alakjai: politikusok, művészek, tudósok nyugszanak. 1847-ben Pest város tanácsa nagy területű köztemető létesítését határozta el a település határain kívül, az úgynevezett "Kerepesi földeken". 1855-ben Vörösmarty Mihály volt az első jeles személyiség, akit itt helyeztek nyugalomra. A pesti és budai belterületi temetők felszámolásával számos neves személyiség végül a Kerepesi temetőben nyert végleges nyughelyet. Kisfaludy Károly hamvait például a mai Lehet tér helyén lévő Váci úti temetőből, Petőfi Sándor szülei a szomszédos Józsefvárosi temetőből, az 1848-49-es honvédek pedig a budai Gesztenyéskert helyén működött Németvölgyi temetőből kerültek ide. A "magyarjakobinusok" maradványait a Tabáni temető felszámolásakor találták meg, majd hozták át a Kerepesi temetőbe. 1867 és 1919 között épültek fel a nagy mauzóleumok az Árkádsor és a ravatalozó. Századunk első felében folytatódott a díszsírhelyek adományozása. 1928-ban létesítették a Művészparcellát. A II. világháború követő évtizedekben a Kerepesi temető némiképpen átalakult. Központi területét parkosították, a köztemetői jelleg háttérbe szorult. 1959-re elkészült a Munkásmozgalmi Pantheon és több munkásmozgalmi parcellát nyitottak. 1990 után ismét számos változás történt. Rendezték és parkosították az 1956-os szabadságharcosok parcelláját. Ma a Kerepesi temető Nemzeti Sírkertként őrzi a magyar múlt hagyományait, kimagasló alakjainak emlékét. Művészi értékei révén Európa legnagyobb szabadtéri szoborparkja, védett zöldfelületekkel, gazdag botanikai állománnyal.
.