MARGITSZIGET

A karcsú sziget története a 11. századra nyúlik vissza, amikor az ott élő vadnyulak miatt még Nyulak szigete volt a neve. Az 1200-as évek elején egy hatalmas udvarhely épült az Árpád-házi királyok birtokára, ahova a királyi család tagjai rendszeresen jártak pihenni és vadászni. IV. Béla a tatárok támadása idején fogadalmat tett arra, ha országa nem pusztul el, születendő leányát Isten szolgálatára állítja. Miután elmúlt a veszély, a király tartotta magát esküjéhez: kolostor és templom építésébe kezdett a Nyulak szigetén. A kis Margit így a királyi család közelében található kolostorban nevelkedett. A nagy tiszteletnek örvendő, örökös bűnbánatban élő apáca 29 évesen bekövetkezett haláláig élt a szigeten. A szentté avatott Margit tetemét a domonkos templom szentélyében helyezték örök nyugalomra, melyet később a törökök elől menekülő apácák magukkal vittek Pozsonyba. Hogy Margitot mennyire szerették és tisztelték, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1257-ben a pápa zarándokhellyé nyilvánította a templomot, ahol Margit élt. A Margitsziget 1795-ben József nádor tulajdonába került, aki felesége, az orosz nagyhercegnő számára gyönyörű parkkal, hatalmas fákkal, füves mezőkkel, illatos virágágyásokkal és bokrokkal ültette be a szigetet. A közönség előtt zárt parkban egy impozáns kastély, sétáló utak és kilátóhelyek épültek. A csodálatos park a 19. században újból megnyílt a nagyközönség előtt.