VÍGSZÍNHÁZ

Két zseniális építész, az osztrák származású Fellner és a porosz Helmer a századforduló évtizedeiben megtervezte és megalkotta az európai polgárság színházideálját, és Odesszától Prágáig, Bécstől Budapestig 47 gyönyörűséges színházépület hirdeti azóta is e két nagyszerű tervező emlékét. A századfordulón Budapest szinte évek alatt vált világvárossá, s dinamikusan fejlodo polgársága létrehozta elso saját színházát, s 1896- ban egy év alatt felépült az impozáns Vígszínház, amely mögött az építés évében még mocsaras terület húzódott. Aztán pillanatok alatt kiépült körülötte a világszép Budapest, illetve a polgárság új és modern középpontja: a Lipótváros. Több mint ezer ember fér be a ma is szépséget és eleganciát sugárzó nézotérre. Az elso pillanataitól kezdve telt házakat vonzott ez a színház. Itt született meg a modern magyar színjátszás és a huszadik századi modern magyar polgári dráma. A budapesti polgárság ünnepelte színészeit, utánozta a színpadon látott jelmezeket, ruhákat, díszleteket, berendezéseket. Kultusza volt a Vígszínháznak. Falai között meghonosodott a könnyű francia vígjáték, a szellemes angol polgári társadalmi szatíra, Bernard Shaw szinte háziszerző lett, a két háború között a huszadik századi amerikai dráma is otthonra lelt falai között, elsősorban O'Neill darabjaival. És persze a kezdetektől és folyamatosan: Csehov. Legendás színészei (Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Fenyvesi Emil, Gót és Góthné, Tanay Frigyes, Jávor Pál, Gaál Franciska, Gombaszögi Ella és Frida, Darvas Lili, Muráti Lili, ...) nagy rendezői (Ditrói Mór, Jób Dániel) két megkerülhetetlen törvényt ismertek: mindig korszerunek, modernnek lenni és a közönséget - a legnemesebb értelemben- szolgálni. Innen indult a világhír felé: Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Bródy Sándor, Bíró Lajos, itt aratta zajos sikereit Heltai Jenő, Szomory Dezső, Hunyady Sándor, s a színészek folytatták nagy elődeik hagyományát: Lukács Pál , Jávor Pál, Tolnay Klári, majd a második ötven évben: Páger Antal, Ajtay Andor, Sulyok Mária, Bilicsi Tivadar, Somogyvári Rudolf, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Bulla Elma, Szabó Sándor, Darvas Iván, Benkő Gyula, Tábori Nóra, s a harmadik legendás igazgató. Várkonyi Zoltán, aki színháztörténeti értéku sikerek sokaságával adta tovább az újabb és újabb színházbajáró nemzedékeknek a Vígszínház szeretetét. Zsúfolt házakkal folytatódott tehát a Vígszínház második ötven éve is. Pedig közben voltak pénzügyi csodök, világválságok, világháborúk, diktatúrák, forradalmak, s Budapest ostroma, amikor egy bomba telibe találta a csodálatos épületet, amely 1994- ben régi fényében épült teljesen újjá. S közben egy átmeneti, de nagyon értékes korszak 1951- tol 1961-ig: felépítve a romokból, Magyar Néphadsereg Színháza néven indul újra a színház . Az újrainduláskor három évre Várkonyi Zoltán lett a színház főrendezője, aki a 1961 után - amikor is a teátrum visszakapta régi nevét - újra a Víghez szerződött, majd később egészen haláláig igazgatta is azt.