VERŐCE

Verőce területe már a bronzkor folyamán lakott volt, a római korban a birodalom vérkeringésébe mint kereskedelmi csomópont és dunai átkelőhely kapcsolódott be. A népvándorlás korának zűrzavara után a honfoglalás korából származnak újabb adataink. Anonymus tudósítása szerint Botond vezér Verőcén lelte halálát a falu határában található patakon való átkelés közben. Bár ez a híradás nem tekinthető teljes mértékben hitelesnek, mindenesetre IV. Béla király Verőcén keltezett levele alapján az bizonyos, hogy 1244-ben a falu már lakott volt. Magyarország többi területéhez hasonlóan a török-kori háborúk Verőce számára is nehéz időszakot jelentettek. A hagyomány szerint ekkor épült ki a Verőce alatt található pincerendszer, ahol sokan találtak menedéket a pusztítás elől. A gazdaság és a szőlészet a gyakori megszállások és visszafoglalások miatt erősen lehanyatlott. Igazi gazdasági fellendülést csak a török kiűzése után Migazzi Kristóf váci "barokk" püspök és mecénás hoz a község életében. A 19. század közepétől tapasztalhatunk újabb fellendülést: a környéken megnyíló bányák, malmok, a helyi téglagyár és a fakitermelés elindulása ismét fellendítik a község iparát. 1850-ben megnyílik a Verőcét is átszelő Vác-Szob vasútvonal, 1858-ban megérkezik az első távíró, majd a telefon és a posta. A félig mezőgazdasági, félig iparos tevékenységet folytató falu életébe a 20. század fordulója hoz nagy változásokat, ugyanis a világvárossá növekedő Budapest polgárai a főváros zsúfoltságából menekülni akarnak, és felfedezik Verőcét. Sorra épülnek meg az impozáns Duna-parti nyaralóvillák a főváros legjobb építészeinek tervei nyomán. A községet a hetvenes évek elején összevonták Kismarossal, így neve Nógrádverőcéről egészen a rendszerváltásig Verőcemarosra változott. Az idegenforgalom a hatvanas években ismét magára talált. Sok magyar és külföldi (KGST-) fiatal számára vált emlékezetessé a Verőce és Kismaros között elhelyezkedő Expressz-tábor, ahol többek között az Illés együttes is fellépett híres "háztetős" koncertjével. Ugyanakkor a falu infrastruktúrája is lassú fejlődésnek indult, és kiépült a falut körülölelő üdülőkörzet. A lakosság végképp felhagyott a mezőgazdasággal, a község polgárosodása befejeződött.