MÁRIAGYŰD

Máriagyűd története a honfoglalásig nyúlik vissza, amikor is Győdő (Eudu) kun vezér telepedett le a templom helyén. Róla kapta ez a hely a Győd, Jud, Güd, Gyüd, majd a Máriagyűd nevet. Itt húzódott a forgalmas Pécs-eszéki régi római út. A templomdomd alatti forrásnál, ahol fatönkre állított Mária-szobor állt, és amely még ma is ad vizet, sokan megpihentek fáradságos útjuk során. 1006-ban a pécsváradi bencés atyák kőkápolnácskát emeltek a szobor fölé, majd 1148-ban II. Géza királyunk templomot építtetett. A gyakori imameghallgatások miatt már akkoriban is sokan látogatták, és az előkelő családok e templom köré temetkeztek. 1526-ban pap nélkül maradt a kegyhely. 1537-ben Perényi Péter siklósi várúr reformátussá lett, így 51 faluját - köztük Gyűdöt is - reformátussá tette. 1543-ban megszállták a törökök a községet. Ennek következtében a templom először mecset lett, majd rácok vették bérbe, később ismét a reformátusoké lett. 1687-ben, az augusztus 12-i nagyharsányi csatában felszabadult a vidék a török megszállás alól. A templom romos, elhagyatott állapotba került és a kegyszobor eltűnt! Ekkoriban Mária-jelenések rázták meg az embereket. A katolikusok kezdték visszakövetelni a templomot, melynek eredményeként az 1689-ben újra katolikus kézbe került. A siklósi ferences atyák felújították, majd kezdeményezésükre ismét megindultak a zarándoklatok. Kaproncáról új kegyszobrot hoztak Gyüdre 1698-ban. 1704-től a vidéket kegyetlen rácok dúlták fel, a templomot kifosztották, de előlük még időben Siklósra, majd Eszékre mentették a kegyszobrot, amely a mai napig ott van a ferences templomban. 1713-ban Nesselrod Ferenc pécsi megyéspüspök a most is látható kegyszobrot adományozta a gyüdi híveknek. Ezüstből ötvözött palástját a 18. század (1784) vége felé készítették. Egyre többen jöttek a magyar zarándokok, közben idetelepült horvátok, majd németek is érkeztek. 1739-ben hálaadományokból kezdték el bővíteni a már szűknek bizonyult a templomot. A régiből csak a mostani kegyoltár környékét hagyták meg. 1742-ben szentelték fel, mely után még több gyógyulást tapasztaltak. Egy 1799-ben felvett jegyzőkönyv 302 ilyen esetet sorol fel. VII. Piusz pápa 1805-ben ismerte el a kegyhelyet. 1860-ban helyezték el a hegyoldalban a Fájdalmas Szűzanya szobrát, majd 1862-ben építették meg a kegyoltár alsó részét siklósi márványból.