DEBRECEN

Debrecen területét ősidők óta lakják az emberek. Bizonyíthatóan éltek a környéken szkíták, szarmaták és avarok is. Debrecen nagyvárossá fejlődése földrajzi szemmel mégis kicsit furcsa, hiszen a puszta közepén áll. Régen viszont az északi oldalán erdőségek húzódtak, határában bővizű volt a Tócó, mely ma már csak jelentéktelen víz. A legfontosabb tényező a város fejlődésében az, hogy jelentős utak kereszteződésében helyezkedik el. Itt találkozik a felvidékről Tokajon át délre és a nyugatról Nagyvárad felé húzódó két útvonal.Debrecen nevét leírva először 1235-ben találjuk meg. A Debrecen név török eredetű, jelentése: éljen, mozogjon. Első tulajdonosai is a Debreceni nevet viselték. A város Nagy Lajos királytól kapott városi jogot 1361-ben, és fal nélküli, ún. Mezővárosként működött. Évente négy vásár megtartására volt joga. A városban erős volt a céhek összetartása. Egy-egy utcába tömörödve éltek, és a mai utcanevek is őrzik tevékenységük emlékét. A városnak mindig jelentős volt a mezőgazdasági jellege. Nagy földterületekkel és legelőkkel rendelkeztek. Jelentős tevékenység volt a városban az állattartás, az állatkereskedés és a szekerezésnek nevezett bérfuvarozás. Az 1500-as években a református hit nagyarányú elterjedésével Debrecen egyházi központtá is válik. Ez a szerepe a mai napig is fennáll.. A városban kialakult egy önigazgatási rend, amelyben fontos szerepet töltöttek be a választott képviselők, akik gyakran egybeestek az egyház presbiteri tanácsában ülőkkel, így a vallási és városi vezetés harmóniája mindig megvolt. A város vezetője a bíró volt. Ez a feladatkör a név ellenére a mai polgármesteri funkciónak felel meg.Az ország három részre szakadásakor a három hatalom ütközőpontjába került. Mivel magát megvédeni nem volt képes, hadserege, vára nem lévén a túlélésnek azt a formáját választotta, hogy mindig behódolt az éppen esedékes hatalomnak, és adóval váltotta meg önállóságát.A város történetének szomorú és visszatérő eseményei a tűzvészek, amelyek többször elpusztítják Debrecent. Debrecen környékének benépesítésében Bocskai Istvánnak volt nagy szerepe. A nevével fémjelzett szabadságharc után szövetségeseinek, a hajdúknak-akik korábban szilaj, harcias marhapásztorok voltak- területeket és kiváltságokat adományozott. Az ekkor letelepített közel tízezer fő teremtette meg a Hajdúság alapjait. Debrecennek a Rákóczi-szabadságharcban komoly szerep nem jutott. Talán csak egy szomorú momentum, hogy a város főbírájának házában fogalmazták a Szatmári Béke szövegét. Az 1811-es nagy tűzvész után alakították ki a belvárosnak a ma is látható szerkezetét, és elkezdődött egy tudatos városrendezés. A város 1849-ben kerül újra a figyelem középpontjába. Az előretörő osztrák seregek elől ugyanis ide menekül a kormány, és itt Debrecenben mondják ki a Habsburg ház trónfosztását. A második világháború súlyos harcokkal söpör végig a környéken, de Debrecen újra az ország fővárosa lett, mert 1944 decemberében itt hívták össze az ideiglenes nemzetgyűlést, és itt alakult meg az ideiglenes kormány, mely elkezdte az újjáépítést.